El Grillo

"Isten keze mindig vezeti azt, aki hittel halad előre az úton!"

 Igazából, amit illik rólam tudni, azt úgyis olvashatod itt - ezért van a blog - de, hogy legyen értelme ennek a kis szösszenetnek, íme: 20 éves fiatal, leszögezem, katolikus. Ennek fényében írom a blogot is! Szeretek zenét hallgatni, olvasni, írni (verseket, novellákat), lovagolni stb. Szóval egy átlagos nő átlagos életét élem (általában).

Éppen most:

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:

Tavasz van, és én nem láthatom.

Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!

(ismeretlen)

 

 

1
november
Hangulat: Motivált :)

Amint látjátok, egy röpke bejegyzés erejéig visszatértem közétek. Ennek oka egy főiskolai feladat, de természetesen bárki elolvashatja, hiszen azért nyilvános. Vitázni ér! :D

Akkor most jöjjön a lényeg:

Bár sajnos a szünet előtti órát ki kellett hagynom, azért próbálom teljesíteni a feladatot, amit vállaltam.

Nekem első körben a motiválás – aktivizálás - értékelés témában Rousseau Emilje ugrott be, hiszen ahhoz, hogy kellőképpen motiválni tudjuk a gyerekeket, felkeltsük az érdeklődésüket, az kell, hogy megismerjük őket. Rousseau szerint a nevelésnek mindig igazodnia kell a gyermekhez. A gyermeket jól kell ismerni, aki minőségileg más, mint a felnőtt. Ha ezt szem előtt tartjuk, a differenciálás is könnyebb lehet, ugyanis bármily meglepően hangzik, minden gyerek más és más. Tééényleg?

Tényleg! A differenciálás a tanuló egyéni sajátosságaira van tekintettel. A fejlődés, a fejlesztés lehetőségeinek, feltételeinek biztosítását teszi lehetővé az oktatás által. Már a nembeli különbséget is figyelembe kell vennünk, mert amíg pl. egy kisfiú vígan elvan a matchboxokkal, addig egy lány lehet, inkább babázna. Nem biztos, de esélyes. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy érdeklődés terén is hatalmas eltérések mutatkozhatnak fiúk és lányok között. Az iskolázást, tanulásszervezést igazítani kell a gyermek tanulással kapcsolatos értékeihez, érdekeihez és érdeklődéséhez. Helyet kell kapnia az általános emberi értékrendnek és a korszerű általános műveltségnek. Ha az iskolát és a tanulást a gyerekhez illesztjük – ahogy azt Rousseau is leírta - egyéni arculatot alakítunk ki és ez magas motivációs erőt jelenthet a diákok számára.

Itt jön az a kérdés, hogy de én mint tanár mégis hogyan tudnék mindenkire egyénileg figyelni? Hiszen jó esetben nap mint nap rám lesz bízva x-szer 20-30 diák, akikkel kezdenem kell valamit. Hol lenne nekem időm (a magánéletem mellett) még arra is, hogy mindenkinek egyénileg tanítsak valamit, hogy abból a végén kb. ugyanaz szűrődjön le?! Hát nem egyszerűbb egy államilag elismert sémát követve, monoton módon ragaszkodni a tankönyvhöz meg a tanmenethez, és le van tudva a dolog.

Ennyit a provokatív kérdésekről… Amint már mondtam: Az individuális teljesítményértékelés a leginkább motiváló. A tágabban vett értékeléskor a tanulók aktuális teljesítményét mindig egyénileg, a megelőző teljesítményhez méri. Nemcsak a jó teljesítményt dicséri, hanem észrevesz minden javulást. De észreveszi a legkisebb romlást is, még a legjobbaknál is, s ekkor a javítás, pótlás módjait megbeszéli. Ezáltal leépíti a tanulókban a szorongást. Igyekszik rövid távú sikereket biztosítani. Mindig van oka a dicséretnek, a dicséret nem uniformizált, kiemeli, mi volt a jó, az önálló megoldást mindig dicséri, értékeli az erőfeszítést is, amennyiben a tanuló sikertelen volt.

Zárásképpen: Ken Robinson azt mondta, hogy a kreativitás ugyanolyan fontos az oktatásban, mint pl. az írástudás. És igaza van. Nem sablonokat, „klónokat” kell kreálnunk a ránk bízott gyerekekből, hanem megtalálni velük azt a közös nevezőt, aminek segítségével megtanulhatnak mindent, ami a felnőtt léthez szükséges, de közben egyéniségek maradnak. Szintén Robinson említette Gillian Lynne táncos pályafutásának történetét. Szerintem remek példa az előbbi mondatra.

Jó lenne, ha minél több tanár el tudna rugaszkodni a szemellenzős közoktatás korlátaitól, és nem egy 5 pontos skálán értékelné az összes gyermek teljesítményét. Az én szívemhez motiválás – aktivizálás, oktatás – nevelés szempontjából leginkább a Waldorf-pedagógia és Don Bosco pedagógiai módszere áll közel.

1
január
BÚÉK! :D

Igen, jól látod. Ez egy ÚJ bejegyzés.

Az jutott eszembe, hogy azért illene valami kívánság-félét írni nektek, ha már egy egész évre eltüntem...

Gondoltam, valami olyan kellene, ami tényleg hasznos útravaló lehet a következő esztendőre, ezért íme:

Tehát Nagyon Boldog Új Évet Mindenkinek! =)

Angolul: Happy New Year!

Németül: Ein Gutes Newus Jahr!

Oroszul: С Новым Годом (S novim godom)

Kínaiul: Xin Nian Kuai Le

Svédül: Gott Nytt Ar

Norvégul: Godt Nyttår

Finnül: Pnnellista Uutta Vuotta

Lengyelül: Szczęśliwego Nowego Roku

Spanyolul: Feliz Año Nuevo

Portugálul: Feliz Ano Novo

Franciául: Bonne Année

Hollandul: Gelukkig Nieuwjaar

Olaszul: Felice Anno Nuovo

Horvátul: Sretna Nova Godina

Románul: Un An Nou Fericit

Csehül: šťastný Nový Rok

Görögül: Kali Chronia

Törökül: Yeni Yiliniz Kutlu Olsun

Japánul: Akemashite Omedetô

23
július
Még 22 óra...

Élj MA, és tedd a holnapot Isten kezébe! Töröld ki a szótáradból a „Mi lesz ha…?” mondatokat. Isten mindig egy lépéssel előtted jár. „Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Móz 31,8)


2
július
Hatásos fogyókúra

Az a helyzet, hogy random hülyeségeket vagyunk képesek gyártani ártatlan reklámokból is, ha eléggé fáradtak vagyunk. Legutóbbi alanyunk az okos sütő volt.

Okos sütő fogalma: bekeveri, megsüti, felszeleteli és meg is eszi a kaját, de előbb még odahív téged is, hogy lásd, mit nem fogsz megenni.

Fantasztikus a családom! :D

2
július
Vallomás

Kaptam egy igen megható üzenetet, nem is értem, miért. Megosztom, mert jópofa. Személyiségi jogokat nem sértek vele, mert konkrét nevet nem árulok el, szóval nem érzem sértőnek a dolgot. Mindenesetre én köpni-nyelni nem tudtam tőle. A sztorihoz még hozzátartozik, hogy az illető eme kép láttán írta az alábbi sorokat.

A TTND egy meg nem nevezendő honlapon a felhasználónevem, és direkt nem javítgattam ki a szöveget.

„Kedves TTND :)  ( Totális Tisztaság Narancsos Derű :)
Kifejezetten kedvező benyomások értek nálad, pedig nem is látom a hátad :)  De elülről nézve ugy érzem magam mint micimackó : beleestem a mézbe :) Mondhatnám úgyis, hogy mázba, így kerültem én most kicsit lázba. Ám hőm emelkedése szinte még jól is esik, testem tagjai e melegséget jó néven veszik. Örülök hogy kedves bájodban részem lehetett, szívesen vállalnék veled egy filmben szerepet :) Mondjuk lennél a főszereplő, (ideálisnak tartom hozzá e szemeket), én meg a konyhában kevergetem a levesedet . Én leszek a séfed, csak még meg kell tanulnom főzni, de sajnos még a konyha titkait előttem őrzi :) Ígérem mindent megkóstolok,mielőtt eléd adom, csak akkor kapod meg ha az ítéletem : ÚÚÚÚÚÚÚ de finom, nagyon nagyon !!!!!!!! :) De ha nem akarod a főszerepet, akkor főzhetsz rám te, sőt moshatsz, vasalhatsz............ kihagyhatatlan ajánlat nemde ? :) És most jön a java : Szerény vagyok mint hó alatt a kis mag, csak ha napot lát,akkor sarjad. Nem vagyok én beképzelve, csak a kezem járja a táncát, engedd meg hogy eléd tegyek egy virággal teli tálcát. Válassz kedvedre, egy szálat,vagy minden szirom a tied, nekem nem kell,már találtam egy kincset.

Őszinte leszek : keresem a szavakat :) Adni valamit,amit most csak betűkben tudok, de a lehetőség elől el nem futok .Hogy meddig jutok ? (jutunk) Erről a jövő még titkokat szuszog. Nem akarok semmit, csak mosolyt csalni arcodra, vagy segítség lenni harcodba. Foltozni szivárványod színtelen részeit, bedugaszolni örömet megtartó dobozkád réseit. Kisimítani melegen tartó takarócskád széleit, megfesteni barátságunk képeit. Nem fogok messze menni, csak amíg határaid engedik, de szeretném ha a valós férfit látnád bennem,nem csak egy levél fodros széleit. Szeretném, ha nem csak a sorok vége lenne megfogható, hanem egyszer kezed is kezembe simogató. Nem vagyok fokozottan tűzveszélyes, aztsem mondanám, hogy néha túl szeszélyes. Egy lány vagyok csupán a sok közül, aki vidékrűl a városba kerül :D Lányságom már szinte férfias, aki már látott, az érti azt ................ ezt :D Szóval még mielőtt kétszínűvé tenném magam, férfi lennék, hím, vagy hímes, alakom szoborként míves :) Mint tudod szerénységemnél csak őszinteségem nagyobb, ezért is mondhatom : szép amit tőled kapok. S most azt mondod : miért pont én ? Miért ég a szén ? Nem tudom,csak a melegét érzem. Miért kék az ég ? Nem érdekel, csak nézem.............. Ha lenne szabad perced , amit eltölthetünk együtt, akkor ütközhetnénk :) Mit szólsz ?
Kéz csókkal csodás napot kívánok neked, ne feledd : a világ nélküled nem kerek ! :)”

2
július
:)

Egyszer csak meglett a nyelvvizsgám (+28 pont a felvételin) és az utolsó bioszok egyikére úgy mentem be, hogy olcsóbban utaztam a buszon. Jófej volt a sofőr! :D

1
július
Yummy

Megleptem magam egy kis finomsággal. :P

1
július
Áll a bál

Mit is lehet mondani egy bálról… úgymond, első bálozó lettem, legalábbis ami a premis öregdiák bált illeti. Nagyon élveztem, bár rettenetesen éhesek voltunk már akkor is, mikor megérkeztünk, és még hosszú órákig csigáztak bennünket. Ráadásul az osztályunk asztala közvetlenül a menza mellett volt. Zseniális, nem? A műsorból nem sokat láttunk, mert előttünk állt egy oszlop és egy páfrány, de a Stand up-szerű előadás így is élvezhető volt, a zongorajáték is, főleg, hogy tőlünk 4 méterre volt maga a hangszer. És végül láttunk egy hastáncost is – na, azt inkább nem szerettük volna látni. De alapjáraton egész jó volt. A vacsi fergeteges volt, a társaság szintén. Barni bá, vagyis Barna hivatalosan is állandó táncpartneremmé vélt, hiszen, amint felcsendült az első keringő dallama, ő már a székem mellett állt, hogy felkérjen. Hát nem édes? :)

Néhány nappal később, közvetlenül magyar fakt előtt Gergővel is beszéltem (sajnos a bálon elkerültük egymást). De az utólagos megjegyzés is igazán kedves volt: „Bár a bálon elkerültük egymást, egész jól néztél ki.” Hát, én nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek ezen, de mindenesetre nagyon cuki volt. :D

Azt az infót kihagytam, hogy ez már március 1-jén történt, szóval csak úgy száguldunk a kronológiát tekintve. :)

Álarcosbál volt, ha nem lenne egyértelmű. Az álarcot magam készítettem, a befalazott malac pedig slusszpoén. :D


1
július
Farsang a kicsikkel

Drága általános iskolai osztályfőnököm és a hetedikesek osztályfőnöke meghívott a farsangi mulatságukra. Lenyűgöző, hogy mennyire kreatívak ezek az apróságok. :D Aztán bementem az ofőm harmadikosaihoz. Játszottunk, énekeltünk, kvízeltünk, ettünk-ittunk. És Tündi néni lettem! Durva… :D


1
július
Csak egy átlagos csütörtök

Egyik csütörtök délután, amikor bioszra siettem, meglepődve konstatáltam, hogy Máté is a buszon ül. Beszélgettünk stb. Mivel előbb értem be (mint mindig), elmentem gofrizni. :D